#secondhandseptember

Szia Szeptember,

Minden év hoz valami újat és ez most sincs másképp - idén azt hozta, hog sokkal tudatosabban állok az öltözködéshez, mint régebben   akár 1 évvel ezelőtt. Ebben a hónapban megosztaom Veletek a gondolataimat és tapasztalataimat ebben a témában.

Részese vagyunk a divatiparnak (hacsak nem egy törzs tagjai vagyunk, akik a civilizációtól elzártabban élnek). Ezzel nem tudok, mint tenni hatással van az életünkre, a mindennapjainkra. Ez nem rossz vagy jó - ez csak egy tény amit tudomásul kell vennünk.

Mindig is vonzott a divat világa - ami abban kimerült, hogy számora kedves ruha darabokat hordok. Nem követem a divattot, vagy csak addig amíg a stílusomhoz és már meglévő ruhatáramhoz nem találok megfelelőt. Édesanyám varr és Én is tőle tanultam varrni, bár két kezemen meg tudnám számolni hányszor varrtam ruhát magamnak.

Egy olyan családban nőttem fel, ahol rajtam kííűl még 2 lány volt (unokatesók, egyikük 1 évvel idősebb, a másikuk 1 évvel fiatalabb mint Én). A ruháink cserélődtek a családok között és jártunk turkálóba is. Abban az időben főleg Németországból és Hollandiából jötteka ruhák - amik tartósak és jó minőségüek voltak. Volt, hogy Édesanyám is varrt pár csdaszép darabot, de főleg használt ruha kereskedésbe jártunk.

AZt hiszem Anyukám kifejezetten élvezte a turkálóba való járást és a kicsek megtalálását és Én is örököltem ezt tőle, mint odővel kiderült. iután kialakult a saját stílusom és volt saját lakás ahamr rájöttem, hogy a turis ruha is lehet túl sok.

Ebben a hónapban hozok nektek néhány interjút és ötletet, hogy lehet tudatosan kialakítani ruhatárat használt ruhákból.