#Interjú Massage in Water

A #JustDoItJune interjúra igazi inspirációként tört Rám és nem is gondolkodtam sokat  megkérdeztem Krisztát, hogy benne lenne-e egy interjúban. Nagyon örülök neki, hogy belement. Már hónapok óta halogtam, hogy elmegyek hozzá egy masszázsra és csak halogattam szinte az utolsó pillanatig. Ahhoz azt tudjam csinálni amit szeretek, ha jól akarok teljesíteni mint anya, feleség, vállalkozó (és még sok más szerep) akkor figyelnem kell magamra, mert különben nem tudom folytatni amit csinálok - íg egész biztos nem leszek fenntartható hosszú távon.

Mutatkozz be kérlek!

Pabar Kriszta vagyok, Lomi lomi és Sportmasszőr, lélekemelő, léleksimogató. A Moon in Water Masszázs Stúdió tulajdonosa.

     2. Mikor kezdtél bele a masszőrködésbe?

Habár már fiatal koromban is masszírozgattam anyukámat, barátokat, sok évnek el kellett telnie, hogy végre felismerjem mi is az én utam.

Így 7-8 évvel ezelőtt kezdtem el kipróbálgatni magam különböző technikákban és szerencsémre szinte azonnal ráleltem a Lomira, ami abszolút meghatározta a masszázshoz való hozzáállásomat.

     3. Kikkel találkozol a munkád során?

Munkám során rengeteg emberrel találkozom. Az irodistával kezdve, a kismamáig, a stresszes egyetemistával és az időhiányos ügyvéddel. A spirituálisan nyitott illetve a teljesen racionális világnézetűvel.

Ami azonban legtöbbjükben közös, az a felelősségvállalás. Hiszen azon túl, hogy eljönnek hozzám fizikai vagy lelki megkönnyebbülést remélve, tudják hogy maguknak is tenni kell azért, hogy jobban érezzék magukat és, hogy ez tartós legyen.

    4. Miért fontos törődni magunkkal?

Én hiszem, hogy a test és a lélek állapota komoly kölcsönhatásban van egymással. Ha lelkileg lent vagyok, az valamilyen formában fizikailag is megjelenik. Viszont ha aktivizálom magam és töltődöm fizikailag, az lelkileg is emel.

Amíg fiatalok vagyunk ezek mit sem jelentenek, de egy adott ponton többen felismerjük, hogy tudatosabban kell magunkkal foglalkozni, hogyha egyensúlyban akarjuk magunkat tartani.

Ami nem csak nekünk jó, de környezetünknek, családunknak is.. :)

Ráadásul a kor előrehaladtával beszűkülünk fizikailag és tudatilag is a mindennapos rutinnak köszönhetően.

Odafigyeléssel viszont tipp-topp középkorúakká majd öregekké válhatunk, akik nevetve fel tudnak mászni mondjuk a létréra meggyet szedni és megérteni a fiatalabb generációkat is, mert képesek a változásokat leköveténi és nyitottak maradni.

       5. Mit kapsz a szakmámtól?

Sokáig kerestem valamit, amit szívvel lélekkel csinálhatok és sikeresnek érezhetem

magam. Boldogan mondhatom, hogy ezt megtaláltam.

Szeretetet és törődést adok másoknak ; segítek, hogy jobban érezzék magukat, hogy változtatni tudjanak egy jobb állapot eléréséért.

Emberekkel foglalkozni számomra egy abszolút nyertes-nyertes felállás. Hiszen lehe, hogy ők jönnek hozzám segítségért, de sosem lehet tudni mit hoznak magukkal, amiből magam is tanulhatok, amitől én is jobb vagy több lehetek.