• barbarafoldi

#Interjú fleur de lin

Updated: Jan 17, 2019

Már ismertek és tudjátok, hogy mindent szeretek ami a nulla hulladékkal kapcsolatos. Nos ha mindez olyan öteletekkel és értékekkel társul amik számomra is fontosak még inkább a helyén vannaka  dolgok. Gabi - a slow kozmetika lelke - számára az idő nagyon fotnos, ezért is tanult meg bölcsen bánni vele. Örülök, hogy válaszolt a kérdéseimre, hiszen már a válaszait is olvasva tanulok tőle. Azt hiszem eki elolvassa sorait - akárcsak Én - azt tervezi máris, hogy mikor tud részt venni egy műhelymunkáján, vagy mikor tud bejelentkezni hozzá egy lassú kozmetikai kezelésre.



Kérlek mutatkozz be! Mesélj magadról!

Kocsmáros Gabi vagyok, slowkozmetikus, kozmetikumfejlesztő és -gyártó, minimalista bőrápolási szaki. 3 éve szereztem kozmetikusi szakvizsgát, azóta a belvárosi kozmetikámban fogadom különböző nemzetiségű vendégeimet. Eredeti végzettségem francia és magyar szakos bölcsész, ez a tanári vonal mostanában egyre nagyobb teret kap a tudatos bőrápolási workshopjaimon. A gyógynövények gyerekkorom óta érdekelnek, sokat olvasok, főleg francia és angol aromaterápiás és fitoterápiás szakirodalmat, az a tervem, hogy egyszer tanulni is fogok még Franciaországban, egyelőre gyűjtök rá... 11 éve vagyok házas, egy ovis és egy elsős kislányom van. A férjem is megőrül a gyógynövényekért, őt főleg a termesztés érdekli, így otthon is állandó téma ez közöttünk. A nagyobbik lányom első szava a „kakukk” volt, amit akkor mondott ki, amikor képeket nézegettünk a gyógynövényeinkről. A képen egy kakukkfű volt látható.


Mit jelent számodra a környezettudatosság?

Kapcsolódást a természettel. Sokszor érzem, hogy a városi élet nagyon steril, mindig tiszta, sose igazán izzadós. Betonnal jól elválasztottuk magunkat a természettől, pedig igazából a része vagyunk, ezt akkor érzem leginkább, amikor az erdőben futok.

Azt hiszem, néha nagyon naturalistán beszélek a bőrről, meg is szoktak lepődni, pedig a bőr a természet része, egy nagyon is elemi dolog, amit a kozmetikában nap, mint nap megérinthetek. Látom, és érzem, mennyiféle különböző bőr, milyen sokféle test létezik... Amikor kezelek vagy terméket fejlesztgetek, mindig az lebeg a szemem előtt, hogy a lehető legkevesebbet vegyek el a Föld adta javakból úgy, hogy közben az embereknek is segítsek majd a termékkel, Ezért nem bonyolítom feleslegesen szintetikus és testidegen összetevőkkel a recepteket, illetve keresem a hazai kistermelőket, illóolajlepárlókat, olajpréselőket, és többnyire bio alapanyagokkal dolgozom, akkor is, ha ezek megdobják a termék bekerülési költségét. Sajnos kialakult az a vélekedés, hogy egy kozmetikum annál professzionálisabb, minél szintetikusabb. Ezzel én nem értek egyet. A kozmetikum mezőgazdasági termék is (kellene, hogy legyen), és itt vissza is érkeztünk a gyökerekhez. :)


Hogyan jutottál el odáig, hogy másoknak is készítesz kozmetikumokat?

Először szappant készítettem... vagyis nem. Legelőször egy cukorpasztát 11 éve. 8 éve készítettem el az első szappanomat, és nagyjából 6 éve az első krémet. Aztán tudod, először csak még egy olajat rendeltem, aztán még egy kis ezt, még egy kis azt, végül már tele volt a cuccaimmal egy egész szekrény. Akkor döntöttem úgy, hogy ezt valahogy „professzionalizálni” szeretném, és ezért iratkoztam be a kozmetikusképzésre. A szappanokat is használta már a családom, a barátaim, de ez ugye még nem volt hivatalos. Rengeteget tanultam, mielőtt a hivatalos útra léptem volna. Ez tavaly december elején történt meg.


Mi a te alkotói folyamatod? (Persze, ne a kulisszatitkot meséld el, csak hogy hogyan zajlik!)

A kozmetika miatt elég sok bőr megfordul a kezeim között. Látom, mivel küzdenek a klienseim, milyen gondjukra nem találnak akár már évek óta megoldást. Ilyenkor mindig felteszem a kérdést magamnak: mi történik itt, mi ennek a jelenségnek az élettani háttere? A másik kérdés pedig, hogy vajon ezt a problémát egy jól megválasztott alapanyaggal is lehet-e orvosolni, vagy tényleg szükség van hozzá egy készítményre? Elég gyakran egy-két konyhai alapanyag is tud megoldás lenni, méz, gyümölcsecet, gyümölcslevek, növényi olajok, illóolajok, gyógynövénykivonatok... De néha a válasz tényleg egy készítmény. Ilyenkor belevetem magam a könyvekbe, blogokba, és olvasok, amit csak találok, angolul és franciául is. Szeretem érteni az élettani folyamatokat. Van egy bőrgyógyász barátnőm, vele is szoktam beszélni ilyenkor a biológiai háttérről, nagyon érdekel, ők mihez kezdenek egy-egy problémával, és persze a patológiás eseteket hozzá küldöm.

Aztán ha már látom, mi a probléma eredete, akkor felskiccelek minden szóba jöhető összetevőt, amit az adott tünetre javasol a szakirodalom. Olvasás közben lassan kikristályosodnak a kulcsfontosságú összetevők, és akkor ez alapján már fel tudom építeni a receptet. Igazából ezt a részt szeretem leginkább, ezt a kreatív tervezési folyamatot, ahogy a zűrzavarból egyszer csak egy egységes recept kerekedik ki... Ez a munka elég hosszú időt és sok figyelmet igényel, nem két kattintás az egész. Ezután következik egy vagy több próbagyártás, amikor megnézem, hogy néz ki a valóságban az adott recept. A legnépszerűbb készítmények válnak csak méltóvá arra, hogy a drága engedélyeztetési procedúrán is keresztülmenjenek, és bekerüljenek a hivatalos termékpalettába.


Mit jelent neked az, hogy „slow”?

Mostanában egyre inkább befelé figyelést. Sajnos kezdő vállalkozóként egy picit túlvállaltam magam, nem tudtam nemet mondani, amikor azt éreztem, hogy szükség van rám. Aztán persze volt egy mélypont, egy kiégés-féleség, és fél évvel ezelőtt elkezdtem coachingra járni, és ez megmentette a helyzetet. Rengeteget segít benne, hogy ne tévesszem szem elől a belső középpontomat, és hogy ki is tudjam mondani, hol vannak a határaim. Ez nagyon felszabadító érzés, mert így mindig csak annyit vállalok, amihez még van erőm és kedvem.


Hogyan van jelen mindez a hétköznapjaidban?

Egyrészt a telefonomon elrejtettem a közösségi média alkalmazásokat magam elől, és nem szorongok már az időpontkérő üzenetek látványától, amik miatt korábban éjszaka is felébredtem. Tudom, hogy erre is kijelölök magamnak időt, és akkor nem foglalkozom mással, csak a válaszok írásával. Illetve már meg tudom tenni, hogy amikor érzem, hogy még egy arckezelést már nem szeretnék bevállalni, akkor képes vagyok nemet mondani. Ezzel így a kliensem is jobban jár, hiszen amikorra viszont időpontja van, akkor tényleg jelen tudok lenni a számára.

A másik pedig, hogy rendszeresen megengedek magamnak olyan tevékenységeket, amiknek látszólag nincs értelmük, csak egyszerűen ellazítanak, és általuk vissza tudok találni  magamhoz. Így kezdtem el falat mászni, illetve futni is hetente egyszer. Éppen ma beszéltük a férjemmel, hogy talán heti 1-2 óra varrás is bele fog még férni hétvégén, de ezt még én se merem elhinni.


Mi a legnagyobb kihívás a munkád során?

Hogy nagyon sokféle dolgot szeretnék, és nem mindig van mindenre időm. Az elején azt hiszem, hogy lesz, de te is mióta várod már ezeket a válaszokat!

A vállalkozáshoz nagyon összeszedettnek kell lenni, és azt nagyon érzem, hogy anyukaként hihetetlenül fontos a mindfullness, hogy a munkámban is ugyanúgy csak a jelenre fókuszáljak, mint a lányaimmal való együttlétekkor. Ha kibillenek, és a munkában hagyom elúszni magam, attól frusztrált leszek, és ezt a családomra tolom.


Honnan merítesz ötleteket, inspirációt?

A klienseim nagyon sokszínűek és érdekesek, és ezt imádom! Egy csomó érdekes szempontot, és ötletet kapok tőlük, és ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Az utóbbi időben a #hulladékmentesség és a #minimalizmus egyre népszerűbbé válásával már nem érzem magam magányos idealistának. Olyan kapcsolódásokat élek meg, olyan embereket ismerek meg teljesen különböző területekről, akik nagyon inspirálók. Mind más oldalról közelítjük meg a környezettudatosság kérdését, és ez is hihetetlenül izgalmas!


Mit ad neked, hogy ezzel foglalkozhatsz?

Szabadságot, leginkább, és most már nyugalmat is, békességet. Azt nagyon élvezem, hogy sokkal szélesebb a látóköröm, mint amikor kezdtem, és kifejezetten szórakoztat, hogy a mások elfogadásában mindig tréningezhetem magam.


Akkor vagyok elégedett, amikor…

Amikor elkészül egy krém, és ráragasztom a címkéjét. Ez minden alkalommal olyan, mintha megszültem volna még egy gyereket.

Amikor valaki azt írja, hogy helyrejött az atópiás dermatitisze vagy az ekcémája a krémtől, vagy örül a samponnak, mert nem kell naponta hajat mosnia végre, és nem viszket a feje!

Amikor időben oda tudok érni a gyerekekért az oviba-isibe, és van időnk hazafelé megbeszélni a napot.

Amikor a teraszon tudunk reggelizni. Ez most nincs, de én néha most is kiülök és nézem a cinegéket.

25 views

Földes Barbara

tiny ecoambassador instagram