• barbarafoldi

Fialntrópia, adomány bolt

Updated: Jan 19, 2019



Először Angliában talákoztam az adománybolt fogalmával és rögvest beleszerettem, mint megrögzött gyűjtőgető (már gyógyulok) és kincsvadász! Nagyon örültem, mikor itthon is elkezdtek szaporodni ezek a boltok, bár Én még most sokkal szívesebben megyek a jó kis, zajos, szabadtéri bolhapiacokra. Utolsó pillantban sikerült elkapnom, Mester Zsuzsát, a Filantrópia Adománybolt egyik alapítóját erre az interjúra. Olvassátok sok szerettel gondolatait, a túlfogyazstásról, hogy mi a legfurcsább tárgy a boltban, vagy éppen arról, hogyan lehet egy boltban közösséget építeni.


Mutatkozz be kérlek, mesélj magadról!

Mestrer Zsuzsa vagyok. Kulturális és vizuális antropológus vagyok, a Profilantrop Egyesület egyik alapító tagja, 7 éve elnöke. 3 évvel ezelőtt alapítottuk a Filantrópia Adományboltot, jelenleg legtöbb időmet itt töltöm, különösen amióta a kolléganőm, Vörös Juli otthon babázik. Hosszú ideje dolgozom a civil szférában, nagyon szeretek fiatalokkal dolgozni, ezért évek óta fogadunk Erasmus+ önkénteseket, ezek a projektek mindig motiválnak, szeretek más kultúrákat közelebbről megismerni. Leányfalun élek, természetközeli ember vagyok, van egy örökbefogadott macskám.

2. Mit jelent számodra a jótékonykodás?

Nehéz kérdés ez, mert alapvetően a mindennapokban szeretek segíteni embertársaimnak, leemelni egy néni  szatyrát a buszról, mosolyogni egy síró gyerekre, figyelmes lenni másokkal. De mindez persze nem jótékonykodás, ez inkább együttműködés, előzékenység, amik sajnos kiveszőben lévő értékek napjainkban. A jótékonykodást a segítség nyújtásának a gesztusát, szándékát tartom, amiben igen fontos elem, hogy úgy segítsünk, ahogy arra a másik embernek valóban szüksége van, és nem úgy, ahogy mi gondoljuk, hogy neki jó lesz. A jótékonykodás energiát, szeretetet és figyelmet is jelent a számomra, ha például adományozok, akkor rászánom az időmet és átválogatom a cuccokat, megnézem, hogy szakadt/foltos/penészes/ócska ruhát, könyvet ne tegyek a dobozba, meggondolom, hogy van-e szüksége erre az adott szervezetnek, vagy embernek.

3. Hol / mikor hallottál először a „charity shop” fogalmáról?

Nem emlékszem pontosan, évekkel ezelőtt hallottam róla, láttam egy finn filmben, aztán elmentem  2011-ben az első budapesti adománybolt megnyitójára, az E-cherrybe, az Alkotás utcában.

4. Miért éppen charity shop?

Az egyesületben már évek óta gondolkodtunk társadalmi vállalkozás alapításán, én kezdetben Öko-hostelben gondolkodtam, sokat foglalkoztam ezzel a témával, de később beláttam, hogy ez csak engem motivál, az egyesület többi tagját nem igazán. Több év tapasztalata alapján felismertük, hogy egy felelősségteljes civil szervezet számára nélkülözhetetlen, hogy gazdaságilag önfenntartóvá váljon. Azért, hogy az elkezdett munka ne érjen véget a projektpénz elfogytával, hogy a szakmaiság soha ne vesszen el a pályáztatóknak való megfelelésben, hogy a szervezet hiteles és független tudjon maradni és valóban működni tudjon. Kerestük azt a társadalmi vállalkozást, amelyet hitelesen tudunk működtetni, mert egyezik az elveinkkel – így született meg a Filantrópia ötlete.  Több képzést elvégeztem társadalmi vállalkozás témakörében, végül rájöttünk, hogy az adománybolt az a forma, ami többünket érdekel és tökéletesen illik a Profilantrop missziójához. Korábban, kulturális antropológusként foglalkoztunk tárgyi rendszerekkel, a lomtalanítás működésével, a giccs fogalmával; az egyesület elkötelezett a környezeti-, szociális- és gazdasági fenntarthatóság iránt, így lassan összeállt a kép, hogy adományboltot szeretnénk alapítani.

5. Hogyan jelenik meg ez az értékrend a mindennapjaidban?

Igyekszem fenntartható módon élni, minél kevesebb szemetet termelni, nem túlfogyasztani. A ruháimat nagyon régóta turkálókból szerzem be, a műszaki cikkek vásárlásakor először alaposan körbejárom a témát, megnézem a céget, hogy etikus módon működik-e, hány év a várható élettartama az eszköznek, stb., aztán addig használom, ameddig működik, utána próbálom megjavítani, végül újrafelhasználni valamilyen módon, ha már végképp nem működik. De azt hiszem én vagyok az egyik utolsó ősember, aki még sima mobiltelefont használ. (Ennek sok oka van, például, hogy 4-5 nap alatt merül csak le, tényleg lehet vele telefonálni, négy éve hibátlanul működik.)

6. Kik keresik fel a boltot?

A vásárló közönségünk egészen színes, sok és sokféle ember vásárol nálunk. Vásárlóink között vannak a nehéz anyagi körülmények között élő családok, idősek, gyerekek, vannak az úgynevezett kincsvadászok, gyűjtögetők, a jobb módú, egyedi ruhákat, tárgyakat kedvelő vásárlók, a retró cuccokat kereső fiatalok, a betévedő turisták és az itt élő külföldiek, szerencsére egyre több a környezettudatosan élő fiatal és középkorú, de járnak művészek, színházi/filmes kellékesek, ebédszünetben beugró irodai, önkormányzati dolgozók, suli után betérő gyerekek, gyesen lévő kismamák, s még sorolhatnám.

7. Milyen (volt) a fogadtatása itthon ennek az ötletnek?

A bolt megnyitása előtt jártunk sok adományboltban, kitaláltuk a koncepciónkat, aminek fontos eleme volt, hogy egy olyan boltot szeretnénk létrehozni, ami közösségi, bizalmi térként is tud működni. ‘Filantrópia egy sziget, ahol kiköthetnek a feleslegessé vált tárgyak, hogy másokat szolgáljanak tovább. Filantrópia az a közösségi tér, ahol partra szállhat adományozó és vásárló, hogy ott mind megtalálják egymást.’ Fontos volt számunkra, hogy a bolt igényes és szép legyen, hogy ne legyenek banános dobozokba hajigálva a tárgyak, hogy bárki számára kellemes legyen a vásárlás nálunk, ezért sok energiát forditottunk a designra, a falak színeire, a logóra. Azt hiszem, hogy sikerült megvalósítanunk azt, amit megálmodtunk és nagyon jól fogadták az emberek a boltot. 3 évvel ezelőtt, a megnyitás után a környéken lakók kezdtek el hozzánk járni, akik azóta is törzsvevőink és adományozóink közé tartoznak.

8. Szoktál adományozni? Ha igen, mit kiknek, hogyan? Ha nem miért?

Szoktam adományozni, egyrészt a boltnak szoktam adni ruhákat, tárgyakat, másrészt ételt nem dobok ki, ha felesleg van, akkor azt az utcán élő embereknek szoktam felajánlani. Odamegyek hozzájuk, elmondom, hogy milyen étel és megkérdezem, hogy elfogadják-e. Az adománybolt is sokat adományoz tovább, külön válogatjuk a dolgokat és célirányosan adjuk tovább hajléktalan szervezeteknek, női átmeneti szállónak, kórházi gyerekosztálynak, attól függően, hogy milyen minőségű ruháról van szó, mert sajnos nagyon sok hulladékot is kapunk adományba, ami természetesen valójában nem adomány, ezek egy részét állatmenhelynek adjuk tovább.

9. Mi a legjellemzőbb termék a boltban?

A női ruha.

10. Mi a legfurcsább / érdekesebb tárgy amivel találkoztál?

Rengeteg furcsa tárggyal találkozunk nap, mint nap….sokszor hosszasan kutatunk a neten egy-egy tárgy kapcsán, mert a vevőink elvárják, hogy mi mindenről tudjuk, hogy micsoda, hogyan kell használni és egyáltalán :) Volt már többször ilyen műanyag banán alakú, banán szeletelő például, ami teljesen haszontalan tárgy. A mostani kedvenceim egy picire összecsukható, régi olvasószemüveg, meg egy félelmetes, eszkimó gyerek arcmaszk.

+1. Akkor vagyok elégedett, amikor...

Amikor látom, hogy működik az elképzelésünk és a vevőink elkezdenek egymással megosztani újrahasznosítási tippeket, a nagymama receptjét, a bolt egyik sarkában, és beszélgetnek egy fél órát, pedig nem ismerik egymást, közben jön egy hálás vevő, aki elmeséli, hogy mennyire örült az a kislány a múltkori kis kabátnak, amit vitt.

Földes Barbara

tiny ecoambassador instagram