Egy majdnem teljesen fenntartható élet egy totyógóval

Már több, mint 22 hónapja vagyok gyakorló anya (és nem számoltam bele a várandósságat, mert az egy más tészta) és az életem totál megváltozott. Azt hiszem magyarázatra nincs szükség (annak, aki meg nem tapasztalta meg úgy se lehet elmagyarázni). Amikor épp kezdtem hozzászokni, hogy milyen az élet egy babával (értsd: ül, maximum forog, az én tányéromból eszik és max. Falatokat és el van egy üres üveggel akár 30 percet is, és nem beszél, max. hangokat ad ki), egy pillanat után felül íródott, amikor elkezdtet járni. Gyorsan.

Az összes jól bejáratott baba receptemben már elavult lett, mivel természetesen azt akarta enni (és olyan mennyiségben kb. mint mi) Az összes ruha amit gonddal válogattam össze hirtelen kicsi lett és mehettem a turiba újakért.

Sok nézőpontból az életünk egyszerűbb lett (pl. főzés) és szeretem ezt. Közben azt érzem, hogy az idő szalad, kifolyik a kezemből és vannak napok amik sose akarnak véget érni. A listám, amin vezetem, hogy mennyi mindent kell tennem csak gyarapszik és egyre hosszabb. Még arra is nehezen találok időt, hogy eljussak a csomagolásmentes boltba a havi bevásárláshoz, így egyezségeket kötök (főleg magammal). Lehet, hogy az ecetet műanyagba veszem meg, de a kisfiammal több időt töltök így. Tartom magma ehhez, mert ez a legfontosabb most.

A fenntartható és hulladékmenteséletmód az én szememben nem a tökéletességről szól. Sokkal inkább arról, hogy csináljam, megosszam az eredményeket és jobb esetben másokat is inspiráljak a változ/tatásra és egyre többen csináljuk. Nem azért vagyok itt vagy vezetek blogot, hogy szónokoljak, hanem hogy megmutassam ezt a tökéletlen életmódomat, amit személyes történeteken keresztül adok át, mindezt úgy hogy teljes és boldog életet élek az értérendem szerint.