Bella's Kitchen - Székből készült babakonyhák

Interjú Simon-Herczeg Petrával

Amikor először meglttam ezeket a csodákat, egyből az juott eszembe, hogy ez már MŰVÉSZET - (igen, így nagy betűkkel). Aztán rájöttem, hogy az üzenet amit hordoznak annál sokkal fontosabb, hogy holmi múzeumban nézzék. És persze, úgy se bírja ki senki, hogy "csak nézze" !

Örömmel mutatom be Petrát, aki ezeknek a csodáknak a megálmodója és létrehozója. Olvassátok szerettel!

1. Kérlek mutatkozz be röviden, mesélj magadról!

Simon-Herczeg Petra vagyok, a férjemmel és 2,5 éves kislányommal élek Kiskunfélegyházán. Már tinikoromtól a régi bútorok szerelmese voltam, nagyon szerettem őket helyrehozni, átfesteni, megújítani. 10 éve ennek még nem volt ekkora jelentősége, mint napjainkban. Akkor például még hosszas netes kutatómunkámba telt, mire valahonnan viaszt tudtam rendelni (és soha nem felejtem el, hogy az egyetlen egy viasz, amit lehetett kapni, az parkettaviasz volt, és borzalmas illatú).

2. Mit jelent számodra a kreativitás?

Számomra a kreativitás egy életvitel (is), ami színt visz az élet minden területébe. Jelen van a mindennapjaimban. Ha az embernek van kreativitása, akkor sosem unatkozik. Sőt – épp ellenkezőleg - úgy érzi, hogy semmire sincs ideje.

3. Mi inspirál hogy termékeket készíts?

Mindig érdekeltek a "csináld magad" projektek, a legelső babakonyhát pelenkás dobozokból készítettem a keresztlányomnak. Utána pedig a kislányomnak az első székkonyhát, egy műanyag kisszékből. Hirtelen ötlet volt. Az ülőfelület ideális magassága ragadott meg. Gondoltam, pont jó lesz munkapultnak. Miután többen látták a műanyag székkonyhámat, volt aki kérlelt, hogy nekik is készítsek, amit először megmosolyogtam, de éreztem én is, hogy az ötlet jó és tovább kéne gondolni. Ekkor találkozott össze a fejemben a régi bútor/szék felújítás és a játékkonyha gondolata. Elkezdtem kicsit kutakodni interneten, hátha találok valamit, ami inspirálhat, de nem sok székkonyhát találtam, viszont a kezdéshez pont elegendő volt. Vettem egy használt, nagyon rossz állapotú, de annál aranyosabb háttámlájú széket, és megcsináltam az első igazi "prototípust". Onnantól kezdve pedig egy lavinaszerű ötletáradat indult el a fejemben. Tulajdonképpen bármi inspirál, egy szín összeállítás, egy fotó, érzések. Nem tudnék egyet kiemelni.

4. Mennyire jelenik meg a környezettudatosság a mindennapjaidban?

Szeretek régi dolgokat/tárgyakat/eszközöket helyrehozni, új életet lehelni abba, ami másnak már szemét. Olyan világot élünk, amiben ez már nem divat, és jó érzéssel tölt el megmutatni másoknak, hogy egy-egy kidobásra szánt holmiból mennyire szuper dolgot lehet készíteni.

5. Melyik a legkedvesebb emléked a konyhák készítéséről?

Hú, ezen most igazán el kellett gondolkoznom, mert sok kedves emlékem van, de ami azóta is sokszor bevillan, az a férjem édesapjának a tekintete, amikor meglátta élőben az egyik székkonyhámat. Nem is tudom pontosan leírni, hogy mit láttam az arcán. Egyszerre volt elképedve, megdöbbenve, mintha nem hitt volna a szemének, persze pozitív értelemben. Egy szót se szólt, de nem is kellett, annyira az arcára ült minden gondolata. Szinte csodálta azt a székkonyhát.

6 . Honnan szerzed be az alapanyagokat?

A székeket a legnehezebb beszereznem, mert nem mind alkalmas arra, hogy átalakítsam. Járjuk a férjemmel a zsibvásárokat, lomis piacokat. Sokszor adok fel hirdetést is különféle felületeken. A többi alapanyagot rengeteg helyről. Faanyagot, bútorgombokat. Mindig bújom a netet. Kedvenc kézzel készült porcelángombjaimat, amiket egy tiszaalpári kézműves házaspártól szoktam venni.

7. Mit ad neked egy-egy elkészült konyha?

Minden egyes konyhámban ott van a szívem egy kis darabja. Nagyon sokat "simogatom" őket, hihetetlen, de mindig az a kedvencem, amelyiken épp dolgozom. Nagy örömmel tölt el, hogy tudom egy kisgyerek nagyon boldog lesz tőle, de azért kicsit fáj a szívem, amikor megválok egy-egy kedves konyhától.

8. Egy dolog amin változtatni szeretnék a világban…

Nagyon sok mindenen változtatnék, de talán a legjobban az emberek gondolkodásmódján szeretnék. Az elégedetlenségen, harácsoláson. Azon, hogy minden ember képes legyen látni, hogy mennyi minden megadatott neki az életben, és ne arra fókuszáljon, hogy mi az, amije nincs. Sok probléma megoldódna ezzel a világon, szerintem.

9. Elégedett vagyok, amikor…

Amikor sikerül megvalósítanom, hogy Én is a pozitívra fókuszálok és hálás vagyok azért ami nekem és a családomnak megadatott.